Hogy jön ez ide? Ha a Fidesz-kormány megkérdőjelezi elődje, az MSZP-SZDSZ-kormány döntését a Nemzeti Színház Erzsébet téri felépítéséről (vagyis nem ott, és nem azt az építési tervet valósítja meg), akkor Eger új, MSZP-s polgármestere, Nagy Imre megkérdőjelezi az előző – a tavalyi önkormányzati választáson Fidesz-támogatással indult – polgármester által előterjesztett és a közgyűlésen elfogadott elképzelést az építendő uszodáról, amelyet Makovecz Imre tervezett. Vagyis: nem ott fogja felépíteni, és nem azt.

A kettészakadt város
Építsünk, vagy ne építsünk? – töpreng Eger 1989 óta egyfolytában. A régi – 33,5 méteres, nemzetközi versenyek lebonyolítására alkalmatlan – fedett uszoda, 1988-ban jobblétre szenderült. Az uszoda alatti rétegekben gyógyforrások buzognak.

Megsüllyedt és életveszélyessé vált, ezért felrobbantották. A régi uszoda ugyanott állt, ahová az újat akarták építeni. Az első szakmai kérdés: ha a régi uszoda statikai szempontból előnytelen területre épült, miért lesz ugyanott jó helyen az új?
Makovecz Imre válasza – leegyszerűsítve – így hangzik: A régi uszoda szilárd pontokra támaszkodott, de az egyik alátámasztási pont alól a gyógyforrások kimosták a támaszkodásra alkalmas geológiai képződményt. Az új uszoda Makovecz Imre elképzelése szerint egy óriási vasbeton teknőhöz hasonlítható alapra épülne, amely a talajviszonyok okozta elmozdulásokat a hordozott épülettömeggel együtt viselné el. A módszert amerikai építészek sikerrel alkalmazták Japánban a mocsaras területek fölé emelt épületkolosszusoknál. Ott bevált.

A vitafejezet következő pontja, hogy miért oda épüljön a versenyuszoda, ahol épülhetne más is. Többek szerint sokkal kifizetődőbb, az idegenforgalmat jobban és hasznosabban szolgáló gyógyüdülő-komplexumot lehetne a területre építeni, amely alatt Eger híres gyógyforrásai fakadnak. Ez a komplexum megfelelő medencékkel, a gyógyvízhez kapcsolódó szolgáltatásokkal ellátva és kiegészítve sokszorosára növelhetné a város vonzását. Több lenne az üzleti lehetőség, több pénz jönne a városba. Közel a strand, a Török fürdő és a reumakórház, a gyógyvízre alapozott Flóra Szálloda. A meglévő létesítményeknek majdhogynem tőszomszédságában lenne az új gyógyközpont.

Van benne logika. Csakhogy Eger város tanácsa 1989-ben úgy döntött, hogy nem gyógyvízre épülő komplexumot, hanem versenyuszodát kíván építeni. A rendszerváltozás után az önkormányzat ugyanígy határozott: versenyuszodát kell építeni. A tervezési és előkészületi munkák 1993-ban kezdődtek. Ekkor született meg Makovecz Imre tanulmányterve. Erre alapozva szerezte be a város polgármesteri hivatala az elvi építési engedélyt és az elvi vízjogi engedélyt. 1994-ben elkészült az építési engedélyezési terv. 1995-ben befejeződött az uszoda kivitelezési tervezése. 1996 januárjában – a karsztforrások védelmét vizsgáló és szakértői véleményekkel alátámasztott tervezői munka után – jogerőre emelkedett az uszoda építési engedélye. Három évvel az elvi építési és vízjogi engedély beszerzése után az iszonyú bürokráciával járó építési engedélyezés ügye megjárta a másodfokot is.

Politikai vereség?
1997 novemberében az egri közgyűlés úgy döntött, hogy 1998-ban kezdődhet az uszoda építése. 1998. augusztus 19-én a város szerződést kötött a generálkivitelező Bau-System Kft.-vel. 1998. október 8-án Deutsch Tamás ünnepélyesen lerakta az uszoda alapkövét, október 22-én viszont a város új polgármestere, Nagy Imre három hétre felfüggesztette az építkezést. Az indok: a polgármesteri címért folytatott kampányban megígérte, hogy fölülvizsgálja a szerinte „túl sok pénzbe kerülő” és „a város szempontjából nem a legelőnyösebb” uszoda építés ügyét.

1998. december 8-án Nagy Imre polgármester előterjesztést nyújtott be a közgyűlésnek, amely Eger város úszható vízfelületeinek megkétszerezését szolgáló beruházásokról, azok ütemezéséről címet viselte. Az előterjesztés azt a kérdést vizsgálta, hogyan lehetne olcsóbban, másként és máshol létesíteni az uszodát. Részletesen tárgyalta a különböző helyszíneken építendő uszoda előnyeit és hátrányait. A lényeg azonban: ne a Makovecz-uszoda épüljön az eredeti helyszínen. A polgármester előterjesztésében a közgyűlés határozati javaslat első pontja így hangzott: a közgyűlés „felhatalmazza a polgármestert, hogy a Fürdőkörnyék uszodaépítés folyamatban lévő munkáit állítsa le. A Bau-System Kft.-vel megkötött fővállalkozói szerződést bontsa fel”.

A határozati javaslatot nem fogadta el a közgyűlés. A szavazás 13:13 arányú döntetlent hozott, így érvényben maradt a régi önkormányzati határozat.
Egerben ezt a döntést sokan a polgármester politikai vereségének tekintették, hiszen az MSZP-s és SZDSZ-es képviselő-testületi tagokkal szemben egységesen nemmel szavaztak a MIÉP, a Munkáspárt, a kisgazdák és a lokálpatrióták, az MDF és a függetlenek, valamint a Fidesz képviselői is. Nem politikai megfontolásból. Nehéz volna elképzelni, hogy a lokálpatrióták, a MIÉP-esek, a függetlenek és a munkáspártiak hirtelen szerelemre lobbantak egymás politikai nézetei iránt.
A helyi sajtó hasábjain is folyó vitában az egyik hozzászóló – nyilvánvalóvá téve, hogy itt politikai indulatokról van szó – egyenesen a munkáspárti képviselők becsületét kérdőjelezte meg, mivel voksát adta „a Csurka-Trogyán-féle jobboldal akaratára”.

Makovecz Imre is kivette a részét a politizálásból. Egy 1999. január elején az interneten közreadott interjúban, amelyet Mihancsik Zsófia készített az építésszel, egyebek között azt kérdezte a város szocialista-liberálsi vezetőiről: „Kik ezek az emberek? Hasonlítanak csak az emberre, vagy tényleg az emberi fajhoz tartoznak?” Ugyanebben az interjúban az egri polgármester felé tett egy oldalvágást is, amikor kijelentette, hogy a leendő uszoda közelében „az elmúlt 45 év polgárházainak romjai vannak, az ő (azaz Nagy Imre – a szerk.) szocialista agyának a múltból itt maradt képei”.

A vita tehát a klasszikus magyar partitúra szerint folytatódott. A kérdések: Miért árulta el „a kömlői parasztember fia” – a munkáspárti képviselő – a Munkáspártot? Vagy: Miért akarják Egerre erőltetni Makovecz Imre uszodáját? Az emberi fajhoz tartozik-e a szocialista várospolitikus? Ki az igaz, jó egri magyar állampolgár: aki Makovecz, vagy aki Nagy Imre pártján áll?
Persze nem lehet megfeledkezni arról a tényről, hogy Nagy Imre egy éles választási küzdelemben, országos erőtérbe emelte az egri uszoda kérdését, amelyet e pillanattól kezdve nem lehetett nyugodt szakmai érvekkel megvitatni. Az sem mellékes, hogy öt évvel az egri önkormányzat döntése után, a csigalassúsággal haladó szakhatósági engedélyek beszerzése után, a másodfokra vitt engedélyezési eljárás lezajlása után újra elővették azt az ügyet, amelyet Eger lakosságának java része úgy élt meg, hogy politikai okokból egyszerűen egymásnak uszították őket.

Pedig nem politika rejlik a vita legmélyén. A város hagyományaiból és újabb kori történetéből táplálkozó, egymástól eltérő kulturális és városszervezői elképzelések motiválják az uszoda pártolóinak és ellenzőinek táborát.

Támogatói azzal érvelnek, hogy a Makovecz-uszoda az eredetileg tervezett helyen nemcsak azért fontos, mert tehermentesíti a szomszédos, naponta 700-750 diákot, sportolót fogadó Bárány uszodát, amely nem képes hét sportszervezetnél és hat iskolánál többet kiszolgálni. A támogatók tábora – Eger volt polgármestere, az egykori kiváló vízilabdázó, Ringelhann György is – úgy érvelnek, hogy az új uszoda Eger központjában nemcsak azért fontos, mert alkalmas volna nemzetközi versenyek lebonyolítására is, Eger hagyományos úszó-vízilabda sportjának újjáélesztésére, magasabb szintre emelésére. Azért is fontos, mert a történelmi város főtere, a Dobó tér mellé még egy természetes városközpontnak kínálkozó lehetőséget adna. A Makovecz Imre által tervezett épület a szépségével, óratornyával, üzleteivel, sörözőjével új városszervező elem lehet, a klasszikus belvárost kibővítheti a Dobó térről induló utcákkal, elvezetheti egy másik városközpontig, a fürdővárosig. Hatására belvárosias formát ölthet az addigi centrum külső peremének számító Maklári és Kertész utca is. Kitágulhat, új dimenziókkal gazdagodhat a város, méghozzá úgy, hogy szervesen kapcsolódik a történelmi városmaghoz.

Az ellentábor azt az érvet hozza fel, hogy erre a szerepre még inkább alkalmas volna egy gyógyüdülő-komplexum. Ugyanúgy, vagy még jobban betölthetné városszervező funkcióját, mint a Makovecz-uszoda. A Nagy Imre által favorizált elképzelés szerint viszont az uszoda legjobb helye a történelmi városhoz hozzáépített északi panellakótelep lenne. Nemcsak azért, mert így végre megvalósulhatna az a régen dédelgetett álom, hogy az Egerhez főútjával igyekvő, a városiasodásba kapaszkodó Felnémet az uszoda köré települő szabadidő- és kereskedelmi centrum révén összekapcsolódhatna Egerrel. Hanem azért is, mert az északi lakótelepnek is kell egy városközpont – hangzik az érvelés –, mert különben továbbra is idegen, mintegy hozzábiggyesztett része lesz csak Egernek. És az nem jó, nagyon nem jó.

A nagy dilemma
Nagy Imre túlságosan drágának tartja a Makovecz tervezte uszoda felépítését, az 1,7 milliárd forintos bekerülési költséget, melyet tovább növelnek a környék rendezésének kiadásai (Makovecz Imre szerint 1,3 milliárd): Nagy Imre úgy véli, olcsóbb volna befedni a strand ötvenméteres uszodáját. Véleménye szerint ezt 400 millió forintból meg tudnák oldani, és akkor még maradna 400 millió a Bárány uszoda rendbetételére. Persze előbukkan az igazi megoldás: egy másik uszodát lehetne építeni az északi, nem is olyan rég még Csebokszárinak nevezett lakótelepen is. Eger így – jelenlegi polgármestere szerint – jobban járna. Az északi lakótelepről nem is szólva, ahol ki lehetne alakítani egy szabadidő- és sportcentrumot. Ez organikus kapcsolatot teremtene a történelmi város és a panellakótelep között. A több mint húszezres lakónegyed ezáltal megszűnne alvóváros lenni.
– Nekem nem Makovecz Imrével van bajom, hanem a helyszínnel, a költségekkel és a mérettel. Az uszoda 85 százalékát foglalná el annak a térnek, amelyre épülne.
Nagy Imre egyébként, mint maga mondta, feloldhatatlan dilemmával küzd. Pénzt kell szereznie és előteremtenie egy olyan beruházáshoz, amelyet nem akar megvalósítani. Az évi hétmilliárdos költségvetéssel gazdálkodó város forrásainak 65 százalékát eleve felemésztik a város intézményei. Kevés a pénz.

Arra a kérdésre, hogy a tavaly december nyolcadikán tartott közgyűlés óta – amikor is eldőlt, hogy mégiscsak lesz Makovecz uszoda – az önkormányzat beadott-e már pályázatot pénzszerzésre, a polgármester azt felelte:
– Még nem. A pályázatokat most készítik.
A város egyik építésze úgy gondolja, hogy az északi lakótelepen építendő uszoda az infrastruktúra teljes hiánya miatt legalább annyiba kerülne, mint Makoveczé a fürdővárosi részben. A Makovecz-uszoda felépítését elnyert Bay-System Kft. ügyvezető igazgatója azt mondja: az uszoda négyzetméterének bekerülési költsége egy jobb lakóház építkezési költségvetésével azonos.

Az egrieknek nincs szerencséjük a fedett uszodával. Az előzőt szinte megépítése pillanatától kezdve állandóan javítgatni kellett. Süllyedt, repedezett. Hol kinyitott, hol bezárt, mígnem felrobbantották. Az uszoda megmaradt, sokáig álló kazánházából 1997-ben olaj került a földbe. Pontosan a gyógyforrások környékén. Jelenleg is folyik a környék megtisztítása.

A tervek szerint február végére fejeződhet be az olajszennyeződés eltávolítása, és március első napjaiban kezdődhet újra, illetve folytatódhat az 1989-ben elhatározott versenyuszoda építése. A Bay-System ügyvezető igazgatója, Győri István úgy foglalt állást: mielőtt folytatnák az építkezést, a szerződést újra kell tárgyalni, mivel a beruházás az eredeti kondíciókkal aligha folytatható. A tárgyalás, amelyből az ügyvezető szerint egész sorozat várható, január harmadik hetében kezdődik.
– Az építkezés október óta nem a mi hibánkból áll mind a mai napig – emlékeztet Győri István. Arra a kérdésre, hogy milyen következményekkel kell számolni a folytatásban, lakonikusan csak annyit mond: tetemes többletköltségekkel.
Hogy esetleg több milliós, több tízmilliós többletköltséget okoz ez a vita? Az ügyvezető erre nem válaszolt, mert üzleti titok kiszivárogtatásával nem ronthatja a tárgyalás előtt a cég pozícióit.

Hosszú és nehéz tárgyalások következnek. Nincs könnyű helyzetben egyik tárgyalófél sem.

Az egriekről nem is szólva.