A Zala megyei Hahóton sokan ma is úgy vélik, hogy a falu határában lévő tőzegkincsről az Orbán család megjelenése előtt senki sem tudott.
– Ez nem igaz – állítja egy helybeli nyugdíjas, Pongrácz Lóránt. – A nyugdíjba vonulásom előtt sokáig egy közeli tőzegbányában dolgoztam, úgyhogy pontosan tudtam, hogy Hahót határában is tőzeges a talaj. Ráadásul éppen azon a területen volt a családunk földje – még a téeszesítés előtt –, ahol később a tőzeget megtalálták. Gyakran jöttem haza kaszálás után a megrakott szekérrel, láttam, ahogy az ökrök lába belesüpped a földbe és kifordul a tőzeg.

A föld a téeszé volt
Pongrácz Lóránt szerint arról is volt tudomása némelyeknek, hogy a hatvanas években a Veszprémi Bányakapitányság olaj és földgáz után kutatva nagy mennyiségű tőzeget talált a falu határában. Ez azonban akkoriban még senkit nem érdekelt: a föld a téeszé volt, bányavállalkozásra senki sem gondolhatott.
– Biztos voltam benne, hogy ez a terület egyszer majd még sokat ér – mondja Pongrácz Lóránt. – Amikor 1995 végén a termelőszövetkezet kárpótlási jegyekért eladta, és részaránytulajdonként szétosztotta ezt a 220 hektáros földet, a feleségemmel együtt hét hektárnyit szereztünk belőle. Sőt legalább két tucat rokonnak és ismerősnek én magam mondtam el, hogy ez a mezőgazdasági művelésre teljesen alkalmatlan terület nagy értékű tőzeget rejt. Mindannyian arra gondoltunk, hogy előbb-utóbb jön majd egy vállalkozó, aki bányászni akar, és jó pénzt kínál a földjeinkért.

A vállalkozók azonban még korábban megérkeztek, mint az a falubeliek sejtették volna. A Hahót Tőzeg Kft., amely Orbán Viktor miniszterelnök testvérének és édesapjának tulajdonában van, már négy évvel ezelőtt bányatelek-fektetési kérelmet nyújtott be a Pécsi Bányakapitánysághoz a község határában lévő 220 hektáros területre. A bányakapitányság két éve – 1997 szeptemberében – hozott határozatot arról, hogy bányatelekké alakítja a szóban forgó földterületet, amely 1995-ben még a helyi téesz, két évvel később azonban már 181 helyi lakos tulajdonában volt.

A bányakapitányság határozatában az állt, hogy a 220 hektáros terület több mint 1,7 millió köbméter kibányászható tőzegvagyont rejt. Ebből már bárki könnyen kiszámíthatta, ez a mennyiség több mint hárommilliárd forintot ér. Ifj. Orbán Győző szerint azonban a kitermeléssel kapcsolatos költségek olyan magasak, hogy a tőzegbányászatból származó haszon ennek csupán a töredékét érheti el.

Ifj. Orbán Győző és édesapja biztosra ment, pontosan tudta, hogy hol kell keresni a tőzeget. Mindez nem volt véletlen, hiszen az általuk alapított kft.-nek kezdetben tagja volt Orbánék két ismerőse: Kappel Róbert és Kappel Gizella is: ők akkoriban a Veszprémi Bányakapitányságon dolgoztak. Az pedig bizonyosnak látszik, hogy a hahótiakon kívül – az egykori kutatások miatt – leginkább a Veszprémi Bányakapitányságnak lehettek információi a tőzegkincsről, bár a terület néhány évvel ezelőtt átkerült a Pécsi Bányakapitányság felügyelete alá. Mivel fennállt a veszélye annak, hogy a hatóságok összeférhetetlenséget állapítanak meg, Kappelék hamar kiszálltak a kft.-ből, a cég az Orbán család tulajdonába került.

A Hahót Tőzeg Kft. 1995-ben beadott bányatelek-fektetési kérelméről a hahótiak nem tudtak, ők először 1997-ben találkoztak Orbánékkal.

Az Orbán család azonban nem hozta el a remélt milliókat a hahótiak számára. A falubeliek ugyanis tévedésben éltek: azt gondolták, hogy annak, aki bányászni akar Hahóton, előbb meg kell vennie a földet hozzá. Erre azonban nem volt szükség. A bányatörvény ugyanis kimondja, hogy a vállalkozó, aki egy terület bányatelekké nyilvánítását kérelmezi, a kijelölt bányatelken kizárólagos bányászati jogot szerez. A bányászati jog viszont nincs összefüggésben az adott terület tulajdonjogával. A törvény csupán annyit ír elő, hogy a bányavállalkozónak és a terület tulajdonosának meg kell egyeznie egymással: a bányászati cég vagy megvásárolja, vagy a munkák idejére bérbe veszi az adott területet. Végső esetben akár a tulajdon kisajátítására is sor kerülhet.
A hahótiak többsége 1997-ben még biztos volt abban, hogy a tőzegtelepen lévő földekért jelentős összeget kaphat.
– Amikor a két Orbán bekopogtatott hozzám, először csak azt kérdezték, hogy tudok-e eladó szántóföldről – emlékezik Pongrácz Lóránt. – Aztán kérdezték, hogy tudok-e eladó rétet a falu határában. Erre megkérdeztem tőlük, hogy a tőzeg miatt jöttek-e. Akkor egymásra néztek, majd bólintottak. Mondtam, hogy nekem is van földem arrafelé, mennyit adnának érte. Harmincezer forintot ajánlottak hektáronként, mire mondtam nekik, hogy viszontlátásra, ez nem lehet tárgyalási alap. Én tőzegbányában dolgoztam, tudom, egyetlen hektárnyi területen is legalább tízmillió forintos vagyon van. Egymillió forint alatt nem adom el a földem.

Orbánéknak mégis sikerült néhány olyan hahótit találniuk, aki hektáronként 20-30 ezer forintért eladta a földjét: ők ugyanis vagy semmit sem tudtak a tőzegtelepről, vagy sürgősen pénzre volt szükségük. A Hahót Tőzeg Kft. tulajdonosainak 1997. szeptember elsejére már tízhektáros földterülete volt a falu határában.

Az indulatok 1997. szeptember végén szabadultak el, amikor a hahóti polgármesteri hivatalban kifüggesztették a Pécsi Bányakapitányság határozat a bányatelekké nyilvánításról.

A falubelieket több dolog is felháborította. Először is: senki sem értesítette őket arról, hogy mi készül. Azt is kifogásolták, hogy Orbánék a tulajdonosok hozzájárulása, engedélye nélkül végeztek geológiai kutatásokat a kérdéses területen. Ráadásul ekkor – a bányatelek kijelöléséről szóló határozatból – tudták meg, hogy a tulajdonukban lévő föld valójában mekkora kincset rejt: hektáronként 10-15 millió forint értékű tőzeget.
– A bányatelek kialakításáról szóló határozat tervezete – még a bányakapitányság döntése előtt – harminc napig függött a hahóti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján, de senki sem jelezte, hogy kifogása lenne – szögezi le ifj. Orbán Győző. – Geológiai kutatásokra pedig azért nem kértünk engedélyt, mert semmiféle kutatást nem végeztünk. A 220 hektáros terület kutatási dokumentációja ugyanis már évtizedekkel ezelőtt elkészült: ezeket az anyagokat terjesztettük be a bányakapitánysághoz.

A falubelieket megdöbbentette a hír, hogy a bányászat joga a földtulajdonosok helyett az „idegeneket” illeti meg.
– Természetesen egyik tulajdonos sem akart saját maga bányászni a földjén, idősek vagyunk mi már ehhez. De annak a vállalkozónak akartuk eladni a jogot, aki a legtöbbet ígéri érte – mondja Pongrácz Lóránt. – Azt is felháborítónak tartjuk, hogy Orbánék kizárólagos bányászati jogot szereztek, hiszen vannak olyan telkek, ahová ők csak évtizedek múlva jutnak el a kitermeléssel.

Formai hibák
A hahótiak megtámadták a bányatelek kialakításáról hozott határozatot, miután kiderült, hogy a bányakapitányság formai hibákat követett el: így például nem értesítette külön-külön a 181 földtulajdonost. A bányatelekről szóló határozatot 1998 áprilisában megsemmisítették, majd az új eljárás során 1998 augusztusában újra kiadták. Ezt a határozatot 25 hahóti lakos ismét megtámadta: a per még nem zárult le, a közelmúltban negyedszer napolták el a tárgyalást. Szakértők szerint egyébként a bányakapitányság második határozata már teljesen jogszerű volt, így nagy valószínűéggel a bányatelek kijelölése hamarosan jogerőre emelkedik.

Közben – 1997 végén – a Hahót Tőzeg Kft. nekilátott a tőzeg kitermelésének. A hahótiak nem értik, hogy amíg nincs jogerős bányatelek-kijelölés, hogyan lehet bányászni a területen. Az is elterjedt a faluban, hogy a cég nem fizet iparűzési adót.
– A bányatelekről szóló határozat mellett van egy másik is, amelyet szintén a bányakapitányság adott ki még 1997 decemberében: ez a kitermelés műszaki-üzemi terve – mondja ifj. Orbán Győző. – Ezt az engedélyt nem támadták meg, illetve a hatóság nem vonta vissza, így a kitermelés teljesen jogszerűen folyik. Természetesen nem igaz, hogy nem fizetünk iparűzési adót: a bányászat megkezdése óta eddig 681 ezer forintot utaltunk át a hahóti polgármesteri hivatal számlájára.

A hahótiaknak előbb-utóbb el kell fogadniuk, hogy a bányászati jog másokat illet, és Orbánékkal kell megegyezniük, ha a földjeikből pénzhez akarnak jutni. A 220 hektáros terület egyébként már a Hahót Tőzeg Kft. megjelenésekor teljesen elvadult állapotban volt, valójában egyetlen tulajdonos sem használta.

A felek megegyezése ennek ellenére sem tűnt egyszerűnek. A földtulajdonosok legutóbb tavaly augusztusban találkoztak Orbánékkal egy lakossági fórum keretében. A jegyzőkönyv tanúsága szerint igencsak elszabadultak az indulatok, gyakorlatilag nem lehetett rendet és csendet tartani, mindenki fújta a magáét.
– Azt kértük Orbánéktól, hogy egy nyolcvanhektáros rész bányászati jogát adják át nekünk – mondja Pongrácz úr –. Ezt a kérésünket egyébként eljuttattuk a bányakapitánysághoz is. Sem a hatóság, sem Orbánék nem voltak hajlandóak egyezkedni. Mindez nem csoda, hiszen a Hahót Tőzeg Kft.-t természetesen semmilyen jogszabály sem kötelezi arra, hogy a bányászati jogot megossza a terület tulajdonosaival.

Dr. Martinecz Attila és dr. Vári László nagykanizsai ügyvédek akkor kapcsolódtak be a hahóti eseményekbe, amikor 25 falubeli írásos meghatalmazást adott nekik, hogy képviseljék ügyüket a bíróságon – egyelőre csak a bányakapitányságnak a bányatelekről szóló második határozata ellen.
– A jelenlegi per természetesen nem a Hahót Tőzeg Kft. ellen folyik, hanem a bányakapitányság egyik határozata ellen, de ez nem zárja ki azt, hogy a földtulajdonosok és Orbánék egyezkedésében segítsünk a falubelieknek – mondja Martinecz Antal. Több hahóti lakost is megkerestünk: mondják el véleményüket a kialakult helyzetről. Közülük – hosszas győzködés után – egyedül Pongrácz Lóránt adta a nevét a mondandójához. Mások azzal érveltek, hogy nem akarnak ujjat húzni a polgármesterrel, aki annak idején mindent megtett, hogy Orbánékat – szerintük irreálisan alacsony áron – földhöz juttassa. Szabó József polgármester azonban azt állítja, hogy nem játszott szerepet a dologban, és tudomása szerint senkit sem kényszeríttettek arra: adja el a földjét. Hozzátette: biztos benne, hogy a hahótiaknak és az Orbán családnak sikerül majd megegyezniük a telkekről.

A hahótiak jogi képviselői nem tartják elképzelhetetlennek, hogy – feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva – megtámadják azokat az adásvételi szerződéseket, amelyeket még 1997-ben kötött néhány földtulajdonos az Orbán családdal. Martinecz Antal szerint a hektáronként fizetett 20-30 ezer forint elképesztően alacsony ahhoz képest, hogy a földben rejlő vagyon hektáronként több millió forintot ér. A tulajdonosok egyébként ma már egy hektárért 300-500 ezer forintot akarnak kérni Orbánéktól.
– A hahótiak több dologban is tévednek – állítja ifj. Orbán Győző. – Először is a földjük egy fillérrel sem lett értékesebb attól, hogy a mélyben tőzeg található. Az ugyanis nem az övék, mégcsak nem is a miénk, hanem az államé. A földjeiknek csupán annyi az értéke, mint a termőföldnek. Amikor 1997-ben Hahóton földet vásároltunk, nem fizettünk kevesebbet, mint amennyit azért a rendkívül silány minőségű területért járt. Ettől függetlenül éppen a nagy felháborodás miatt ma már hajlandóak vagyunk megadni a telkekért hektáronként 80-120 ezer forintot is, ami ezen a vidéken a legjobb minőségű szántóföldek árával egyezik meg.

Ifj. Orbán Győző szerint azonban egyáltalán nem sürgetik a földvásárlásokat, sőt: a továbbiakban – szívünk szerint – egyetlen hektár földet sem vennének a hahótiaktól. Két évvel ezelőtt is csak azt a tíz hektárt akarták megszerezni, ahol azonnal elkezdhették a kitermelést. Ezen a területen öt-hat évi bányászatra elegendő tőzeg található, ha a jelenlegi intenzitással folyik a kitermelés. Ennyi idő alatt kell megállapodniuk a telekszomszédokkal.
– A hahóti bánya tőzegkincsét előreláthatólag negyven-hatvan év alatt lehet kitermelni – állítja Ifj. Orbán Győző. – Ugyan miért kellene megvennünk már most a teljes, 220 hektáros területet? Sőt: egyáltalán minek megvenni a telkeket? A földtulajdonnal csak baj van. Magyarországon egyetlen tőzegbányászattal foglalkozó cég sem vásárolja meg a bányatelkén fekvő földeket. Mi is elsősorban bérleti díjat kínálunk majd a tulajdonosoknak. A hahótiak azonban egyelőre hallani sem akarnak erről.

Nem csoda, hogy a hahótiak a bérbeadás helyett inkább eladnák a földjeiket, mégpedig sürgősen. Orbánék sem tagadják, hogy a bányatelken először azokat a földeket vennék bérbe, amelyek a saját területük szomszédságában találhatók. Így a távolabb lévő telkek tulajdonosaira csak tíz-húsz év múlva kerülhet sor. Addig viszont egy fillér hasznuk sem származik a saját tulajdonukból. Természetesen eladhatnák a telkeket, de ugyan ki venne tőlük egy teljesen értéktelen földet.

Beadvány a fiókban
– Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy meg kel vizsgálni: érte-e kár a hahótiakat, és ha igen, azért milyen kártérítést kérhetnek a Hahót Tőzeg Kft.-től – mondja Martinecz Antal. – Arra pedig felhívnám a cég tulajdonosainak a figyelmét, hogy a földben lévő tőzegkincs ugyan az állam tulajdona, de a bányászatból származó haszon már egy magánvállalkozást gazdagít. Ehhez képest viszont irreálisan alacsonynak tűnik a hahótiak földjéért kínált összeg.

A falubeliek többsége mára elfogadta a kialakult helyzetet, ám néhányan nem képesek belenyugodni a történtekbe. Pongrácz Lóránt például elhatározta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Szerinte valami nincs rendben a törvényekkel. Beadványában arra a kérdésre szeretett volna választ kapni, hogy az alkotmányban rögzített alapvető jogot, a tulajdon szabadságát nem sérti-e indokolatlanul nagymértékben a bányászathoz való jog. Az elkészült szöveget elküldte egy fővárosi ügyvédhez, aki átolvasta, majd lebeszélte őt arról, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon. Szerinte ugyanis túl kicsi az esélye annak, hogy a bányatörvényt megváltoztassák. A beadvány azóta Pongrácz Lóránt asztalfiókjában hever.